A devizahitelből a börtönig jutott
A férj ács, a feleség ápolónő, három gyereket nevelnek. 2006-ban vásároltak egy telket egy régebbi családi házzal, amit átépítettek. Az Erste Bank ehhez háromszor (!) adott jelzálog hitelt, 2006-ban 42, 2007-ben 59, 2008-ban pedig újabb 33 ezer svájci frankot. A mai árfolyamon több mint 30 millió forintos hitel utolsó részét – a bírósági ítélet[1] tényleírása szerint - akkor adta a bank, amikor a férfi a ház átépítése érdekében egy év fizetés nélküli szabadságon volt. A család „a ház elkészülte után az ingatlant haszonnal értékesíteni akarta, de ez az időközben bekövetkezett gazdasági válság miatt meghiúsult, a korábbi munkaviszonya megszűnt és máshol sem talált állást”. (A feleség havi nettó jövedelme százezer forint volt. Az Erste remekül mérte föl a hitelképességet, minden bizonnyal a legjobb tudásuk szerint…)
A Suzuki Ignis autójukat is részletre vásárolták, amit 2010-re kifizettek. De 2009-től kezdve „a vádlott és a felesége az árfolyamváltozásra is tekintettel a jövedelmükhöz képest eltúlzott devizahiteleket nem tudták törleszteni, a közüzemi díjakkal hátralékba kerültek, egyes közüzemi szolgáltatásokat a lakásukban kikapcsoltak. Az anyagi nehézségek miatt a házaspár kapcsolata is megromlott, mely a jelen eljárás ideje alatt rendeződött. A vádlott e problémák miatt sokat dohányzott, rendszeresen alkoholt fogyasztott, nyugtatókat szedett, a hangulata hullámzó volt, a problémáin rágódott és megoldásra nem jutott. Egészségügyi panaszai miatt 2009. szeptember 21. napján alkoholelvonás és gyógyszerbeállítás céljából kórházi kezelésre jegyezték elő, de a vádlott 2009. szeptember 29. napján a felajánlott kórházi osztályon történő kezelést nem fogadta el. Ekkor pszichiátriai veszélyeztető tünete nem volt, az orvosi javaslat ellenére a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban ellátásra nem jelentkezett, így ezt követően orvosi kezelés alatt nem állt.”
A büntetlen előéletű férfi 2010 májusában „elhatározta, hogy anyagi nehézségei miatt bankrablás útján fog pénzt szerezni. Kétségbeejtő helyzetén már néhány százezer forint is segített volna.” Jó üzlet nincs befektetés nélkül, gondolhatta az ács, s ezért vásárolt egy fekete színű, műszálas parókát, és 35 ezer forintért az interneten egy 9 mm-es, gázfegyverré átalakított Parabellumot. Az ács a bankrablás előtti napon föltérképezte a terepet, a Budapest Bank egyik fiókját. Saját autójával, igaz, „fején a fekete parókával, a kezén fehér kesztyűvel.” A mintegy 20 perces terepfelmérésen olyan gyanúsan viselkedett, hogy egy közelben lakó - lakásbetöréstől tartva - felírta a kocsi rendszámát. (Ugyanez a tanú másnap közvetlenül a bankrablás előtt és után is látta az ácsot.)
Miután sikerült bebiztosítania a lebukását, az ács a tettek mezejére lépett. Gyakorlat híján nem ragadtatta el magát annyira, hogy a bankrabláshoz elkössön egy autót, megelégedett egy rendszám ellopásával, amit átrakott a saját Suzukijára - álcázásképp. Másnap ezzel ment száz méterre a bank közelébe. A bíróság indoklásából nem tudni, hogy ki volt a sztájlisztje, mindenesetre „a fejére - az előző nap is viselt - fekete parókát tette, a szemén fekete napszemüveggel, a nyakán kendővel, a kezén fehér kesztyűben, a hátán egy Budmil hátizsákkal gyalog ment a bankfiókhoz, a fegyvert a nadrágja övébe dugva elrejtette.”
Az ács a bankfiók előtt a kendővel eltakarta az arcát, a fiókba lépve illedelmesen köszönt a biztonsági őrnek, majd közölte, „ez egy bankrablás”. „A biztonsági őr visszaköszönt”, de a kérés fölbosszantotta. Ezért a biztonsági protokollt figyelmen kívül hagyva - egy ügyfél segítségével - elvette a bizonytalankodó bankrablótól a fegyvert (gázpisztolyt), aki végül a hátizsákját is hátrahagyva, futva menekült a gépkocsijához. (A bátor ügyfél felesége közben azzal segítette párját, hogy sikoltozott.) Személyi sérülés nem történt. A pénztárban egyébként ötszázezer forint volt, a rablónak ennek megszerzésére lett volna elsősorban esélye. A többi pénz időzáras páncélszekrényben volt.
Az ács ezután bujkált, majd két nap múlva önként föladta magát.
A bírói indoklás szerint „a vádlott mind a nyomozás során, mind a tárgyaláson a bűnösségére is kiterjedő, feltáró jellegű beismerő vallomást tett, a cselekményét megbánta, az ügyben érintett tanúktól bocsánatot kért a nekik okozott megrázkódtatásért, kellemetlenségekért… részletes vallomást tett a kialakult nehéz anyagi helyzetükről, arról a folyamatról, amíg 2010. május elején a cselekmény elkövetésének elhatározására jutott. Beszámolt a lelki vívódásairól, bizonytalanságáról, hogy elkövesse-e a súlyos bűncselekményt. A szándékának komolyságát, a fellépésének határozottságát vitatta, a végrehajtás amatőr jellegét hangsúlyozta.” A tanúk elmondása szerint „a vádlott parókája, komikus megjelenése, köszönése alapján az esetet tréfának vélhették volna, de a valódinak látszó fegyver, a biztonsági őr és a vádlott közötti dulakodás alapján a cselekményt komolyan vették, az bennük riadalmat keltett.” Ezzel együtt „idiótának” is minősítették a tanúk a sikertelen bankrablót.
Időközben a család eladta a Suzukit, amit a tartozások törlesztésére fordítottak. A jelzáloghitelt ezzel együtt sem tudják törleszteni.
A lúzert 5-18 évi szabadságvesztés fenyegette, amit azonban (kétszeresen) enyhíteni lehet, mert csak kísérlet maradt a bankrablás. A jogerős ítélet - kisebb mértékben enyhítve az első fokot- igen enyhének mondható. Az ács négy év börtönt kapott, aminek csak a felét kell letöltenie, a másik két évet 2,5 év próbaidőre felfüggesztették.
Annyit nem nehéz megjósolni, hogy a sikertelen bankrablók ezután a lehető leghülyébbnek próbálják majd föltüntetni magukat…
Holnap egy egészen másfajta bankrabló-párost mutatunk be.
[1] A bakrablási kísérlet 2010 májusában történt, az első fokú ítéletet – döntően a vádlott ’feltáró’ vallomása miatt – a rendőrségnek lényegében nem kellett nyomozni – már 2010 októberében meghozta a Budapest Környéki Törvényszék Hainitsch Bayer Katalin vezette tanácsa. Annál kevésbé érthető, hogy a Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletére (tanácselnök Szepesi Erzsébet) ebben a jogilag meglehetősen egyszerű ügyben miért kellett 16 hónapot, 2012 márciusáig várni?
