„Kit kéne megkeresni a rendőrségen (BRFK-n), hogy válaszoljanak?" – kérdezte a tanácstalan bíró a vádlottak padján ülő rendőrt. A Fővárosi Törvényszék (Kalina József bíró tanácsa) nem tudta tegnap befejezni a bizonyítási eljárást egy 13 vádlottas, kiemelt bűnügyben, mert a BRFK öt hete nem válaszolt a bíróságnak egy egyszerű, de a bizonyításhoz tartozó kérdésre. Se bű, se bá.

            Két rendőrt, akik a BRFK-n (Budapesti Rendőr-főkapitányság) teljesítettek szolgálatot, összesen 85 rendbeli hivatali visszaéléssel vádolnak, mert a központi nyilvántartási rendszerből jogosulatlanul és díj megfizetése nélkül szolgáltattak ki például lakcím és körözési adatokat. A többi vádlottat, akik a rendőrök segítségét kérték, elsősorban felbujtással vádolják.

            Tegnap megkezdték volna a perbeszédeket, de a BRFK által megválaszolatlan kérdés miatt majd két hónap múlva kerülhet erre sor - feltéve, hogy a rendőrség nem szarja le továbbra is a bíróságot. S akkor újra összeülhet a háromtagú bírói tanács, ügyész, jegyző, technikus, a vádlottak és a 13 védő. Egy ilyen tárgyalási napnak a költsége több százezer forint, s mellesleg másik per tárgyalásától is elveszi az időt...

            A perben az ügyészség egyébként senkit sem vádol közvetlen egyéni haszonszerzéssel (az információkérési díj meg nem fizetésén kívül). A vádak zöme lízinges, autós hitelcsalásokhoz kapcsolódik, ahol a rendőrök elsősorban a hitelintézetek dolgozói, magánnyomozók számára kértek le a központi nyilvántartásból adatokat. Az egyik magánnyomozó - 'felbujtó' - tanúvallomása szerint pl. megtalált egy – a lízingelő szerint - ellopott autót, és a most már vele együtt vádlottak padján ülő rendőr ismerősét kérte meg, hogy adatokkal segítsen az azonosításban.

A vádlottak többségével ellentétben mi nem gondoljuk, hogy a kérés és annak teljesítése jogszerű lett volna. De képzeljük el, hogy a magánnyomozó öt hete szobrozik a megtalált autó előtt, és azóta várja a hivatalos úton, jogszerűen és jogosan megkért információkat.