Egyik szemére vak, a másikra majdnem. A rabkórházban 20 m2-en huszadmagával kínlódik a dohányfüstös „csurmákban”. Innen csicskáztatja a fegyőröket a bírósággal: tiszta levegőt akar.
A fogoly (nevezzük K.-nak) betartotta a szolgálati utat. Elképzelem a börtönparancsnok arckifejezését (és hangos kommentjeit), amikor a személyiségi jogok megsértése és egészség károsodás miatti kártérítési igényt olvasta. Levegő után kapkodhatott, képzelem, talán ezért került éppen 90 napjába, hogy elutasítsa a kérelmet. Abba viszont már bele sem merek gondolni, hogy a három hónap alatt a börtönben győzködték-e a K.-t (ha igen, remélem nem romlott tovább az egészsége), hogy vonja vissza megalapozatlan igényét. Merthogy a bv. (büntetésvégrehajtás) megalapozatlannak találta, az bizonyos, hiszen a Legfelsőbb Bíróságig elvitték az ügyet. A bv. a „fogvatartott tekintetében minden esetben a jogszabályi előírásoknak megfelelően járt el, minden esetben a törvényi előírások alapján helyezte el” K.-t, állították.
K. mindenesetre kitartott, s „…miután az alperes parancsnoka elutasította”, 2008 őszén keresetet adott be a büntetésvégrehajtás ellen a székesfehérvári városi bíróságra, s így elítélt mellett felperes is lett belőle. Ügyvédje nem volt, saját magát képviselte. A bíróság följebb passzolta az ügyet, így az rögtön a Fejér Megyei Bíróságon kezdődött, s csak 2010 júniusában született meg – számos tanú meghallgatása, és bizonyítási eljárás után - az első fokú ítélet. Huszonhat hónappal azután, hogy K. beadta az első kérelmét a börtönparancsnoknak.
K. szürkehályog miatt fél szemére vak, a másikkal rosszul lát, negyedévente kezelésre szállították a bv. kórházába. „A kórház épületén belül, egy földszinti folyosón vannak azok a kb. 20 m2 alapterületű, egyetlen rácsos ablakkal szellőző, 20-30 fős… a börtön szleng szerint „csurmák", melyekben az ország összes BV intézetéből kórházba szállított rabokat elhelyezik.” Mindaddig itt várakoznak „amíg az emeleten lévő orvosi rendelőkbe nem szólítják őket, majd itt kell kivárniuk, míg minden beteget ellátnak, és visszaszállítják őket az őrzési helyükre.”
A kórházban tilos a dohányzás, de az alperes bv. „eltűrte, hogy a csurmákban a foglyok tetszés szerint dohányozzanak, és ezzel a velük egész napra összezárt nemdohányzó társaiknak egészségügyi kockázatot és fölösleges szenvedést okozzanak”. Az őrök is érezték a tömény füstöt, de „a panaszokat elintézték azzal, hogy akinek nem tetszik, álljon az ablak alá, ahol beáramlik valami friss levegő, de volt olyan eset is, amikor az asztmás rohamot mutató panaszkodót… kivitték a folyosóra és ott tartották állva egész nap a fűtéscsőhöz bilincselve.”
K. 3,5 millió forintos nem vagyoni kártérítést követelt, amit leszállított 1,5 millióra, amikor az orvosszakértő cáfolta, hogy a szeme a dohányfüsttől tovább romlott volna. Továbbra is fönntartotta viszont az emberi méltóságának megsértése miatti vagyoni követelést. A bíróság a kisebb összeget is erősen túlzónak tartotta, és csak 200 ezer forintot (és kamatait) ítélte meg K,-nak. Ugyanakkor a Kozma Tamás bíró által hozott I. fokú ítélet szerint „az alperes megsértette a felperes személyhez fűződő jogát azzal, hogy 2008-ban az időszakos szemészeti vizsgálatokra, kezelésekre való szállítása során, illetve a várakozás ideje alatt nem biztosította részére a dohányfüst-mentes elhelyezést. Az alperest eltiltja az ilyen és hasonló jogsértésektől.” A dohányfüstmentes környezetre egy elítéltnek is joga van, s a büntetés céljával össze nem férő embertelen, megalázó bánásmód tilos, olvasható az indoklásban.
A bíróság elutasította a bv. érvelését, bár néha mindezt talán kicsit könnyedén tette. „A zárkarend fenntartása, a dohányzási tilalom betartatása nem lehet megoldhatatlan feladat, csak kellő erély, és következetesség kell hozzá. Legkönnyebben úgy lehet elejét venni a dohányzásnak, ha a beszállított betegektől elveszik a cigarettát. Egy napot (6-8 órát) még a legsúlyosabb nikotinfüggőnek is ki kell bírnia dohányzás nélkül, ezzel az ő személyiségi joga nem sérül. A nemdohányzóké annál inkább, ha mindenki azt csinál, amit akar, és utat engednek a nyers erőszaknak, valamint a kiszolgáltatottsággal együtt járó lelki szenvedésnek.”
A másodfokon eljáró Fővárosi ítélőtábla a bv. fellebbezését elutasította, a 200 forint nem vagyoni kártérítést is jóváhagyta, de szűkítette a jogsértéstől való eltiltás körét. Éppen a bíró „személyes vélemény(e)ként értékelhető kioktatást” kifogásolta. „Nem tartozhat az indokoláshoz a bíróság olyan tartalmú okfejtése, amellyel kioktatja a jogsértő alperest arra, hogy mit kell tennie a jövőben… Az elsőfokú bíróság helytelenül rendelkezett…, amikor az eltiltás körét az „ilyen és ehhez hasonló” jogsértésekre is kiterjesztette.
A bv. felülvizsgálati kérelmét – egy hónapja -az LB elutasította, és megerősítette a jogerős ítéletet.
A bírósági határozatokból nem derül ki, hogy a ’felperes’ börtönben van-e, s ha már nem, mikor szabadult. Nem tudhatjuk tehát, mekkora nyomás nehezedett rá – akár a rabtársak részéről is. S azt sem, hogy egy Tasnádi Péter módján kekeckedett-e a bv.-vel, vagy úgy, mint a Kohlhaas Mihály Kleist elbeszélésében; vagy mint a lócsiszár kései utódja, Hajnóczy Péter fűtője, aki a napi fél liter tej megvonása ellen harcol.
Lehet persze, hogy egészen másról van szó. Mindenesetre neki a jog – keresetének talán leglényegesebb részében - igazat adott. Jó lenne, ha erről a börtönújság is hírt adna…
Melléklet
Közöljük az I. fokú bíróság ítéletét. A szöveg nem hitelesített másolat. A kiemelések tőlünk valóak, az átláthatóság megkönnyítésére.
Fejér Megyei Bíróság
3.P.22.335/2008/45. szám
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Fejér Megyei Bíróság, mint elsőfokú bíróság a személyesen eljáró felperes neve (cím) lakos, jelenleg a BV Intézetben (cím) fogva tartott felperesnek - a ............ jogtanácsos által képviselt alperes neve (cím) alperes ellen személyhez fűződő jog megsértése miatt, illetve államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítési iránt indított perében az alulírott helyen és napon, nyilvános tárgyaláson meghozta és kihirdette az alábbi
í t é l e t e t :
Megállapítja,
Kötelezi továbbá az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 200.000.- (kettőszázezer) forint nem vagyoni kártérítést, és ennek 2008. július 1.-től a kifizetésig járó mindenkori törvényes késedelmi kamatát.
Ezt meghaladóan a keresetet elutasítja.
A kereseti illeték és a szakértői költség az állam terhén marad. Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a Fővárosi Ítélőtáblához címzett, de jelen bíróságnál - jogi képviselő útján - három példányban benyújtandó fellebbezésnek van helye. A másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el - egyebek között - ha az csak a perköltségre, kamatra, teljesítési határidőre vonatkozik, vagy csak az indokolás ellen irányul.
I n d o k o l á s :
A megyei bíróság a tárgyalás adatai alapján a következő tényállást állapította meg:
A most 39 éves, középfokú kereskedelmi szakképesítésű, családi állapota szerint elvált, gyermektelen felperes 2007. május 4. óta különböző vagyon elleni bűncselekmények miatt kiszabott börtönbüntetését tölti a BV Intézetben.
Veleszületett szürke hályog betegsége miatt rokkantsági nyugállományban van. 1987 óta fél szemére vak, a másik csökkent látású szemével rendszeres orvosi kezelés alatt áll. A 2008. év során nagyjából negyedévenként …-ról szemészeti kontrollra, illetve kezelésre szállították a BV Kórházba.
A kórház épületén belül, egy földszinti folyosón vannak azok a kb. 20 m2 alapterületű, egyetlen rácsos ablakkal szellőző, 20-30 fős, az alperes által fenntartott befogadó helyiségek (a börtön szleng szerint „csurmák"), melyekben az ország összes BV intézetéből kórházba szállított rabokat elhelyezik, amíg az emeleten lévő orvosi rendelőkbe nem szólítják őket, majd itt kell kivárniuk, míg minden beteget ellátnak, és visszaszállítják őket az őrzési helyükre.
Elvileg - parancsnoki rendelkezés szerint - a kórház teljes területén tilos a dohányzás, de ennek a saját maga által felállított követelménynek az alperes a jelzett időszakban - az ajtókra is kifüggesztett tiltó táblák ellenére - nem tett eleget. Eltűrte, hogy a csurmákban a foglyok tetszés szerint dohányozzanak, és ezzel a velük egész napra összezárt nemdohányzó társaiknak egészségügyi kockázatot és fölösleges szenvedést okozzanak.
***
A felperes, miután az alperes parancsnoka elutasította a panaszát és kártérítési igényét, 2008. szeptember 26.-án keresetet nyújtott be a Sz-i Városi Bírósághoz a személyhez fűződő joga megsértésének megállapítása, valamint 3,5 millió forint nem vagyoni kártérítés megfizetése iránt. Állította, hogy a dohányfüstös helyiségbe való kényszerítése a szenvedésen túlmenően a szemészeti állapotát tovább rontotta.
A városi bíróság a 2008. október 28.-án jogerőre emelkedett .......... sz. végzésével az ügyet hatásköri és illetékességi okból áttette jelen megyei bírósághoz. (Akkor még alperesként szerepelt a ..... megyei székhelyű BV Intézet is: utóbb az ő vonatkozásában a felperes elállt a keresetétől.)
Mivel a megyei bíróság által kirendelt igazságügyi orvosszakértő kizárta a dohányfüst és a szembetegség súlyosbodása közötti okozati összefüggést (25. sz. irat), a felperes a kárigényét leszállította 1.500.0000.- forintra és kamataira, kizárólag az egészsége kockáztatására, valamint emberi méltósága megsértésére hivatkozva.
Az alperes a jogalapot és az összegszerűséget egyaránt vitatatva a (módosított) kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a dohányzási tilalom jogszerű és szükségszerű elrendelésével a törvény előírásainak eleget tett. Úgy vélte, hogy a tiltásnak nem ő, hanem vagy a felperest beszállító fegyintézet, vagy az önálló jogi személyiségű rabkórház lett volna köteles érvényt szerezni, az ő kötelezettsége csak a várakozó (megőrző) helyiségek rendelkezésre bocsátásáig terjedt.
***
A kereset a jogalap tekintetében alapos, az összegszerű követelés viszont mértéktelenül eltúlzott.
A Ptk. 76.§. értelmében a személyhez (egyebek közt az egészséghez, az emberi méltósághoz) fűződő jogokat mindenki, így a BV intézet is köteles tiszteletben tartani. Az a fogva tartott, akit e jogában megsértenek, a Ptk. 84.§. szerint a bíróságtól követelheti ennek megállapítását, a jogsértés megtiltását, valamint a vagyoni és nem vagyoni kárának megtérítését is.
Az ilyen kárigény bírói úton való érvényesítését megelőzően a károsult köteles megkísérelni a kár elhárítását az adott eljárásban rendelkezésre álló rendes jogorvoslat útján (Ptk. 349.§.). A BV intézetben fogvatartott személyek speciális jogorvoslati útja a parancsnok hatáskörébe tartozó, házon belüli kártérítési eljárás, az abban hozott határozat ellen 30 napon belül lehet keresetet benyújtani a megyei bírósághoz. (BV. Tvr. 35.§. (2) bek, 13/1996(XII.23.) IM. r. 1.§.) Pp. 23.§. b. pont)
A 17/1979 (XI.18.) IM. r. 4.§. szerint nem zárható dohányzók közé az az elítélt, aki nemdohányzónak mondja magát, mindaddig, amíg ki nem jelenti, hogy ő is dohányzó lett. A dohányfüst mentes környezet azt a személyt is megilleti alkotmányos alapjoga szerint, aki egyébként személyi szabadságában - az általa elkövetett bűncselekmény miatt - jogszerűen korlátozva van. A büntetés céljával össze nem férő embertelen bánásmód tilos.
A felperes meg nem cáfolt személyes előadásaiból ( 6. sz. jkv.), valamint 1. tanú, 2. tanú (13. sz. jkv.) 3. tanú, 4. tanú (34. sz. jkv.) és 5. tanú (39. sz. jkv.) volt fogolytársak tanúvallomásaiból egyértelműen megállapítható, hogy a kérdéses zárkákban az ott várakozó emberek legalább fele egész nap cigarettázott, az őrök pedig, habár ki-be járkáltak, és nyilvánvalóan látták, érezték a tömény füstöt, semmit nem tettek a szabálytalanság megszüntetése végett. A panaszokat elintézték azzal, hogy akinek nem tetszik, álljon az ablak alá, ahol beáramlik valami friss levegő, de volt olyan eset is, amikor az asztmás rohamot mutató panaszkodót (pl. 5. tanú) kivitték a folyosóra és ott tartották állva egész nap a fűtéscsőhöz bilincselve.
Ezzel a cinizmus határát súroló fegyelmezetlenséggel az alperes megsértette (többek között) a felperes személyhez fűződő jogát, és az ezzel járó szenvedés, fölösleges megaláztatás egyben nem vagyoni sérelmet is okozott.
A megyei bíróság nem fogadta el az alperes azon védekezését, hogy a foglyok zárkabeli viselkedésének figyelemmel kísérése és rendszabályozása kívül esett volna a hatáskörén. Felhívás ellenére nem igazolta a hatáskörök általa jelzett megoszlását a három különböző (beszállító, befogadó, és orvosi ellátást nyújtó) intézmény között. Ez érthető is egyébként, mivel a „csurmák" vitán felül az alperes helyiségei voltak, az ezekre vonatkozó házirendet az alperes parancsnoka állapította meg (41/A/1. sz. irat). Így kézenfekvő, hogy a házirend - a kórházakban megszokott és általánosan elfogadott teljes dohányzási tilalom - érvényesítése is az ő felelősségi körébe tartozott.
A zárkarend fenntartása, a dohányzási tilalom betartatása nem lehet megoldhatatlan feladat, csak kellő erély, és következetesség kell hozzá. Legkönnyebben úgy lehet elejét venni a dohányzásnak, ha a beszállított betegektől elveszik a cigarettát. Egy napot (6-8 órát) még a legsúlyosabb nikotinfüggőnek is ki kell bírnia dohányzás nélkül, ezzel az ő személyiségi joga nem sérül. A nemdohányzóké annál inkább, ha mindenki azt csinál, amit akar, és utat engednek a nyers erőszaknak, valamint a kiszolgáltatottsággal együtt járó lelki szenvedésnek.
Mindent összevetve a megyei bíróság az alperes kimentési kísérletét nem fogadta el. Megállapította, hogy az alperes az adott helyzetben nem úgy járt el, ahogy általában elvárható, és ezzel a felperesnek a személyéhez fűződő jogok megsértése révén nem vagyoni kárt okozott.
Ugyanakkor a megyei bíróság a felperes összegszerű követelését még a leszállított keresethez képest is eltúlzottnak ítélte. E körben a mérlegelésnél (Pp. 206.§.) azt vette figyelembe, hogy az adott ártalmak szakaszosan, több hónapos kihagyásokkal, és viszonylag rövid idegig tartottak. Így végső soron „csak" a füst miatti átmeneti kellemetlenség, a kiszolgáltatottság és a büntetés céljain túlmutató, szükségtelen megalázottság igényel kompenzálást, aminek súlyát azonban az alperesnek a megelőzés elve szerint mégiscsak éreznie kell. A megyei bíróság a kártérítés célját hozzávetőleg 200.000.- forinttal látta elérhetőnek. Ez után az alperes a Ptk. 360.§. illetve 301.§. szerint köteles késedelmi kamatot fizetni, melynek mértéke a mindenkori jegybanki alapkamat féléves ciklusaihoz igazodik.
A feleknek megtérítendő költségük nem keletkezett, a személyes költségmentességet, és illetékmentességet élvező feleket kereseti illetékben, illetve szakértői költségben a Pp. 84.§. értelmében nem lehetett marasztalni.
Székesfehérvár, 2010. június 21.
Kozma Tamás
bíró
