Pöttyös lányregény - perbe fogva
Faludy György „fiatal” özvegye beperelte Tisza Kata írót, annak harmatos regénye miatt. Maradandó károsodást okozott-e az özvegyben egy születésnapi vacsora leírása, ami még ’aköltő’ emlékének ápolását is akadályozza? Több éves per végére tett pontot a Legfelsőbb Bíróság.
Mester Csaba ügyvéd (és) ügyfelei személyiségi jogi perekben úgy látszik, szeretik az 5 milliós kártérítési keresetet. Blogunk adott hírt először arról, hogy Hajdú Péter meglehetősen simán elvesztette a civishir.hu ellen, a Frizbi című műsorról írottak miatt indított, többek között 5 milliós nem vagyoni kártérítés iránti pert. A bíróság első és másodfokon, majd a felülvizsgálati eljárásban is megállapította, hogy a kritika durva, már-már alpári, de passzol a műsor színvonalához. Így még az is ’belefért’, hogy a cikk szerzője egy senkinek nevezte Hajdút. A három egybecsengő ítélet ellenére annak a pernek nehéz lett volna előre megjósolni a kimenetelét.
A 2006-ban elhunyt Faludy György költő – a bíróság által fiatalnak becézett –özvegye, akit a sajtó csak Fanninak hív – Mester Csaba ügyvéd segítségével pert indított Tisza Kata Magyar pszicho című 2007-es, már ’aköltő’ halála után megjelent „önéletrajzi ihletésű kisregénye” miatt. Itt is 5 millió volt az anyagi követelés. Tisza mesél egy 2005-ös vacsoráról, amire a „Költő” születésnapja adta az alkalmat. „A vacsora ténylegesen megtörtént esemény volt”, Faludy György 95. születésnapja tiszteletére adták. A regény nem használt valódi neveket. „Nem volt jó hangulatú az az este” – nyilatkozta az özvegy a bírósági előtt. A Legfelsőbb Bíróság végső ítélete november végén lett nyilvános.
Hamis látszatok, és a helység összes fénye…
A feleség a keresetében hivatkozott arra, hogy ő és Faludy egyértelműen azonosítható. Szerinte a regényben valótlan tényállítások vannak, s Tisza „azt a hamis látszatot keltette, hogy /Faludy/ önálló akaratra és cselekvésre képtelen, kiszolgáltatott, szerencsétlen idős ember.” (Az idézetek a bírósági indoklásokból valóak.) Őróla pedig azt sugallja, hogy Faludyt „elzárta régi és valódi barátaitól és senkit nem engedett közülük a közelébe. Azt a hamis látszatot keltette, hogy felperes harsány, ledér nő, aki férje szeme láttára kezd viszonyt más férfival. Azt a hamis látszatot keltette, hogy a felperes káros szenvedélytől függő, alkoholista, aki egymás után rendeli a tömény italokat és akinek szeme vérben úszik az alkoholtól.” (Az idézetek a bírósági indoklásokból valóak.) Tisza Kata ezzel Fanni jóhírnevét, becsületét és az emberi méltóságát is megsértette.
Itt egy pillanatra szakadjunk el a pertől. A tv-nézők is érzékelhették annak idején azt a gyomorforgató, nyálas hajcihőt, amit Faludy, ’aköltő’ körül fölkent és neves rajongói műveltek utolsó éveiben. Mindez még rosszabb lett Fanni megjelenésével, akit a média lelkesen szerepeltetett, ugyanakkor szinte mindenki lenézett, és ez a legkevesebb, amit erről el lehet mondani. A légkört remekül leírja a litera.hu (http://www.litera.hu/hirek/a-nagy-blama). Pál Kata 2005-ös beszámolója Faludy Nemzeti Színház-beli ünnepléséről készült, nem sokkal a regényben megírt vacsora után. Fanni itt is fontos szereplő, bár eltörpül Farkasházy Tivadar és mások mellett. A cikk felvezetője az írás legenyhébb része. „Tudósítói pályafutásom alatt sokféle eseményen megfordultam, ami nem érdem, viszont tény. Volt köztük jó is, rossz is, akadt újító és unalmas, érdektelen és profi, dilettáns és kedvesen amatőr, de ilyen kínos szennyet még soha sehol nem akartak lenyomni a torkomon, mint Faludy György születésnapján.” S még egy visszafogott részlet: „Jordán igazgatót viszont nem láttuk azóta, hogy felolvasta az Óda a magyar nyelvhezcímű/verse/t, és nem is kerül elő többet. Vélhetően elbujdosott, vagy főbe lőtte magát, ha mással nem, egy üveg vodkával. Én legalábbis ezt tenném a helyében, ha az általam igazgatott színházban olyan gyalázatot engednék megtörténni, mint amilyennek az este bizonyult.”
Pál Katához képest Tisza Kata pöttyös lányregényt írt. Sajtó- és személyiségi perekben a magyar bíróságokon bármilyen ítélet, s annak az ellenkezője is elképzelhető, de itt jó eséllyel borítékolható lett volna, hogy a felperes nem nyerhet. Egyrészt azért, mert Tisza valójában elalélt tisztelettel, csöpögősen beszél Faludyról („A Költő azonban csodálatos, a helység összes fényét maga köré vonzza.”), de legalább nem egy fiatal bikának, hanem 95 éves öregembernek írja le. Másrészt Fannival szembeni ellenszenve visszafogott. „... hízásnak indult, puha húsú, szőke nő, de inkább asszonynak nevezném. Amolyan nagy szoknyás, rokolyás, fodros inges menyecske. Az alkoholtól szeme vöröses színre váltott és úgy forog, mint a fogaskerekek. Szemei nagyok, pupillái rettentően összeszűkültek. Nagy, széles gesztusok közepette beszél.”
Rendkívüli hátrányok, a boldogság meggyalázása, vagy valami más…
A kereset több helyen nevetséges – egy magamfajta laikus számára. A felperes többek között olyan „mondatok - mint tényállítások - valótlanságának megállapítását kérte”, miszerint „a történetet csak a Költő nem hallotta, halkan megkérdezi többször is, hogy miről van szó…" (Faludy köztudottan rosszul hallott már.) A könyv „rendkívüli hátrányokat okozott felperes számára…” foglalja össze az első fokon eljáró Fővárosi Bíróság a felperes álláspontját. „.. akik olvasták a könyvet, éreztették fenntartásukat. A barátok és ismerősök közül többen kétségüknek adtak hangot… /az özvegy/ társadalmi megítélése érezhetően romlott, egyértelműen és kétséget kizáróan megállapítható tehát, hogy /Tisza Kata/… rövid történetének elmesélésével rendkívül súlyos hátrányokat okozott felperes számára.” A kisregény „meggyalázza felperes férjével töltött életét, boldogságát”, ami csak az 5 milliós, „magas összegű nem vagyoni kártérítéssel kompenzálható.” Felperes igazán nagy hatású írónak gondolja Tiszát, mert azzal is érvelt, hogy "irományával ellehetetleníti a felperes számára Faludy emlékének ápolását, alkotói hagyatékának megőrzését szolgáló munkáját”.
Az első fokon eljáró Fővárosi Bíróság (31.P.22.213/2009/7. sz.) teljes egészében elutasította a keresetet. Ítéletében Istenes Attila bíró némi műfajelméleti fejtegetés után odáig is elmegy, hogy „a vacsoraleírás akkor sem lett volna sértő, ha az alperes nem regényt írt volna, hanem azt írta volna le, hogy megtörtént a vacsora, méghozzá a leírása szerint”. A bíróság szerint „nem elvitatható az alperestől az sem, hogy az legyen a véleménye, hogy a költőt elhanyagolták, a felperes harsány, durván bánt a férjével, ahogy a felperestől sem az, hogy akként értékelje az eseményeket, ahogy azt a személyes előadásában tette, mint pl. hogy az alperes /a vacsorán/ a költőt kisajátította.” Az idős korral járó nehézségek leírása pedig „a társadalomban nem kelthet visszatetszést, az idős ember társadalmi megítélését nem rombolja, hanem az időskori küzdelmek tiszteletet, legfeljebb együttérzést válthatnak ki az emberekből”.
A felperes és ügyvédje a vesztes első kör után fellebbezett, de 5 millióról 100 ezer forintra szállította le a nem vagyoni kártérítési igényt. A Fővárosi Ítélőtábla egyetértett az elsőfokkal. „A regényében az alperes… oly módon közölte az eseményeket, illetőleg az azokról alkotott véleményét, hogy azok - sem tartalmukban, sem kifejezésmódjukat tekintve - nem sértők, nem lépték túl a szabad véleménynyilvánítás megengedett kereteit, nem sértették sem a felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát, sem /Faludy/ emlékét, figyelembe véve azt is, hogy felperes - mint közszereplő - köteles az erőteljesebb, az esetlegesen bántó, sértő kritika elviselésére is.” Az érzelmi töltés, a szubjektív megfogalmazások nem változtatnak azon, hogy mindez „alkotmányos keretek között maradó vélemény.”
A megbántott özvegy megpróbálta jogsértőnek minősíteni a jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróságon, sikertelenül. Ha jól számolom, Faludy özvegyének – saját ügyvédjének díjazásán kívül – közel 700 ezer forintjába került a pereskedés per, amit bizonyára Faludy „alkotói hagyatékának megőrzését szolgáló munkája” jegyében folytatott.
Mester Csaba ügyvéd harmadik, a Legfelsőbb Bíróságig – még tavaly - elérő személyiségi jogi perében a Bochkor-Boros műsorvezető felperes párost képviselte. Legközelebb ezt az ügyet ismertetjük. Szegény Bochkor miért vált „gúnyolódások tárgyává”, ami „számára lelki megterhelést okozott”. S az is kiderül, hogy a műsorvezetők nevezhetők-e „keménytökű, jó merev pélójú" csávóknak, s ha igen, az jó-e nekik…