Petrocelli nyomában (1)
A jogi pr-ral foglalkozó petrocelli.blog tavaly rendszeresen közölte elemzéseit a jogi viták, bírósági eljárások közvéleményt formáló eszközeiről, lehetőségeiről, pertaktikákról. Olyan részletekkel is foglalkoztak, mint pl. a bírósági tanúk felkészítése. December közepe óta sajnos nem jelentkeztek újabb poszttal, pedig a ’Hunvald- per’ védőbeszédeinek kivesézése igazán az ő asztalukra való téma. Mi nem vállalkozunk egy pr alapú elemzésre, de a történetet megosztjuk. Várjuk a nálunk felkészültebbek elemzéseit!
A ’Hunvald-ügyet’ a Fővárosi Törvényszéken, Vincze Piroska bíró tanácsa tárgyalja (a tanács ötfős, és két bíró+három - civil - ülnök felállásban játszik). A vádbeszédek után tegnap kezdték meg az ügyvédek a védőbeszédeiket. A II. rendű Hunvald György ártatlansága mellett védője, Sebes Péter remek kis beszédet rittyentett a bíróságnak. Némi ollózással egy utcai tiltakozás szónoklatává is lehetne alakítani, sokkal jobb lenne, mint pl. Majtényi László beszéde volt az Opera előtti tüntetésen. A vázat a perbeszéd érvelésének a jogi sallangoktól megfosztott retorikai fordulatai adhatnák. Az ügyvéd kitartóan ostorozta a vádat (értékes a tanúja, csak nem ebben a perben; pályafutásom alatt én még ilyen jogi érvelést nem láttam; a vád százéves büntetőjogi kategóriákat rúg fel), és udvarolt a bíróságnak (leteremtette az ügyészt, mert nem a „Tisztelt Bíróság” megszólítással kezdte a vádiratot; én nem is vettem észre egy fontos iratot, a Tisztelt Bíróság kérdezett rá, stb). Szokványos és normális eszközök, mert egy alapos jogi érvelésbe lettek ágyazva – végtére is egy jó ügyvédről van szó.
A keretes szerkezettel, amibe a védőbeszédet ágyazta, s a napi politikai utalásokkal, Sebes Péter egyértelműen túllépett a jogi érvrendszeren. Az ügyészség álláspontját folyamatosan az ortodox-unortodox – szerű poénokkal próbálta meg hitelteleníti, s a vádat folyamatosan a napi politikai kontextusba helyezte. „Már a köztársasággal is baj van”, indított, s azt a képet hívta elő, hogy a Fidesz (természetesen nem néven nevezve) bármikor, bármit megtehet, fölrúgva a jogállami normákat, s ezt a magatartást közvetlenül rávetítette magára a vádra és a vádlóra is.
Azt sugallta, azért ülünk most a bíróságon, mert egy szocialista-liberális önkormányzat ügyeiről van szó. A védőbeszédét teleszórta olyan utalásokkal, amelyek szerint a fideszesek hasonló dolgokat követnek el, mint amit most a vád tárgyává tettek. Persze most sem említett párt- vagy egyéb nevet, de mivel már korábban (gondosan) benyújtott iratokra és érvelésekre alapozott, mindenki (leginkább a bíróság) tudta, mire célozgat. Előbb arra, hogy korábban Deutsch Tamás kerületi országgyűlési képviselőként kapott ingyenes irodát, telefonhasználatot, egyebeket; később pedig arra, hogy a Pokorni Zoltán vezette XII. kerületi önkormányzat egyik 2009-es ingatlanügylete ahhoz hasonló, amit most a vád kifogásol.
A „túloldalon” (a Markó utca másik oldalán) már nem Legfelsőbb Bíróság, hanem Kúria székel; a Fővárosi Bíróság sem az már ami (hanem Fővárosi Törvényszék), de azért ő, Sebes Péter, reméli, hogy „még a régi bíróság ítél”. Tehát ha elítélik Hunvaldot, akkor az már egy ’új’ bíróság ítélete lesz, vonható le a ki nem mondott következtetés.
S amivel igazán ’megemelte’ a perbeszédét, az az egyik „kollégájára” való hivatkozás volt, már rögtön védőbeszédének elején. „A közvéleménynek… nincs helye az igazságszolgáltatásban”, figyelmeztette egy idézettel a bíróságot. Majd „a politikai bulvár”-ra (értsd: Magyar Nemzet, Magyar Hírlap) mért fricskák után a beszéd végére tartogatta a slusszpoént. Kicsit hosszabban idézte [1]meg újra a „kollégát”, hogy aztán leránthassa a leplet arról, hogy mindezt Eötvös Károly mondta a tiszaeszlári per védőbeszédében. Sebes tovább már nem terelgette a hallgatóságot: gondoljon erről mindenki, amit akar…
Nem tudjuk, hogy Sebes Péter valójában olvas-e Eötvös Károlyt - akihez megpróbálta saját magát is felemelni -, de az mindenképpen feltűnő, hogy alig fél éve a Népszabadság is ugyanezt citálta [2]a Képíró-per ítéletén borongva.
A keretes szerkezethez ragaszkodó Sebes a védőbeszéd elején és a végén is kijelentette (talány, hogy ennek mi volt a funkciója): nem tudja, fogalmazott, Hunvald György jól döntött-e, hogy őt választotta ügyvédjének. Perbeszéde alapján mi sem. De a nagy kérdés, hogy az ötfős tanácsra tudott-e hatni ezzel a retorikával.
