Három per is befejeződött az elmúlt hetekben/hónapokban, amit fogyasztóvédő szervezetek indítottak a Magyar Telekom (MT) ellen, az adott esetben érvényes általános szerződési feltételek (ászf) hatályon helyezése miatt. A mérleg inkább a MT felé billen.
(1) Még 2010 áprilisában futott végig a hír a sajtón, hogy a Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége (Feosz) és a Közép-Magyarországi Fogyasztóvédelmi Egyesület pert indított a T-Mobile díjszabásai miatt. A forgalmi díjak mérése másodperces egységekben történik, de adott lakossági csomagokban akkor is 30 ill. 60 másodperc kell fizetni, ha ennél kevesebbet beszélünk. A Feosz ezt sérelmezte, és ászf több pontjának érvénytelenségének megállapítását kérte a bíróságtól. A Fővárosi Ítélőtábla (FIT) idei, májusi jogerős ítélete alapján teljes egészében elvesztette.
A pervesztésről a sajtó/az egyesület már nem adott hírt.
(2) A Fogyasztói és Betegjogi Érdekvédelmi Szövetség (Fébész) azért perelte a Magyar Telekomot, mert az áfsz részeként, az „üzletszabályzat alapfogalmai” között azt kötötték ki, hogy „természetes személy előfizető” csak ügyvéd, vagy olyan személy útján járhat el, akinek meghatalmazására közjegyző, vagy ügyvéd lehelte áldását. A Fővárosi Bíróság júniusban első fokon érvénytelenítette az ászf-nek ezeket a megszorításait, s a Fébész tájékoztatása szerint a MT érdemi kérdésben nem fellebbezett.
(3) A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (Nfh) a T-Mobile 2009 őszi „90 Golf 90 nyertes” kvízjátéknak ászf-i miatt fordult bírósághoz. Tisztességtelenség címén kérte annak több pontja érvénytelenítését. A FIT szeptemberi jogerős ítélete csak kisebb mértékben adott helyt az állami fogyasztóvédőknek – akik a jogerős határozatról szintén nem adtak ki túlzottan sok sajtóközleményt.
Üzleti szempontból kétségtelenül (1) a Feosz keresetének volt a legnagyobb súlya. Pernyertességük érzékelhetően befolyásolta volna a mobil-díjszabásokat. A Feosz szerint azért tisztességtelenek a T-Mobil kikötései, mert miközben a mobiltelefon szolgáltatásukat másodperces időegységekben mérik, addig a számlázás 30, illetve 60 másodperces időegységekben. Így a fogyasztóknak olyankor is díjfizetésre kötelesek, amikor már nem veszik igénybe a szolgáltatást. Arra is hivatkoztak, hogy üzleti előfizetők másodperc alapú fizetés is választhatnak, a magánszemélyek pedig nem. Ez a fogyasztó szempontjából ’ki nem használt” időszak drágítja a beszélgetéseket. Egy nemzetközi példa szerint „kiskereskedelmi szinten egy másodpercet meghaladó díjazási időszak esetén az indított hívásoknál körülbelül 24%-kal, a fogadott hívások esetén pedig 19%-kal növelték a számla összegét”. Szerintük az ilyen tarifák az „áremelések a rejtett díj egy formáját képviselik, mivel több fogyasztó számára nem átláthatóak.”
A cég a kereset elutasítását kérte, szerintük a „szerződésből eredő jogosultságok, kötelezettségek aránya nem bomlott meg a fogyasztók terhére”. Azzal is érvelt, hogy a mobil-díjait úgy állapítja meg, hogy a nagyobb időegységeket olcsóbban adja, azaz, „ha nagyobb egységekben mér, és számláz, akkor annak díjai olcsóbbak az előfizető számára. A Feosz hivatkozott arra, hogy az üzleti ügyfelek választhatják a mp alapú mérést, de ezt a lehetőséget magasabb díj mellett kapják. Nem véletlen, hogy az „üzleti ügyfelek mindössze 23%-a választotta a másodperc alapú számlázást.” A mobilszolgáltatókat pedig semmilyen jogszabály nem kötelezi a másodperc alapú díjszabásra. „Tisztességtelenség vizsgálatánál nem lehet az alperesi díjazási konstrukció egy elemét kiemelni”, állították. A másodperc alapú elszámolásnak pedig a költségei is nagyobbak, amit kénytelenek lennének áthárítani a fogyasztóra.
A Fővárosi Bíróság elutasította a keresetet.
A Polgári törvénykönyv szerint a szerződési feltételek nem lehetnek tisztességtelenek, ha azok megfelelnek a jogszabályoknak. (Ilyenkor forduljon képviselőjéhez, orvosához!) S nem lehet tisztességtelennek minősíteni egy kikötést ha azok „a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötések… /s/ azok egyébként világosak és érthetőek.” Ez alapján az első fok tartalmilag nem vizsgál(hat)ta, hogy a fogyasztó melyik forgalmi díjjal jár jobban vagy rosszabbul. Így ebben a körben bizonyítást sem rendelt el.
A bíróság, Tóth Gyula bíró indokolása ezek után számomra meglepő fordulatot vesz: „Azt, hogy az adott időegységű szolgáltatást milyen mértékben veszi igénybe a fogyasztó, az nyilvánvalóan a fogyasztó döntésén múlik. Tehát a fogyasztó egyáltalán nincs elzárva attól a támadott szerződési feltételek alapján, hogy az adott előre meghatározott időegységnyi szolgáltatást teljes terjedelemben igénybe vegye”, tehát „nem kerül/t/ sor fiktív szolgáltatási idő kiszámlázására.”
Tehát ha jól értjük, akkor a bíró vagy soha nem beszélt saját költségén mobilon, vagy ’saját döntése’ alapján mindig figyelt arra, hogy pl. a beszélgetés 59-edik másodpercében megszakítsa a beszélgetést annak érdekében, hogy „az előre meghatározott mértékű szolgáltatást teljes terjedelemben teljes időegységben” igénybe vegye. Nem túlzottan ésszerű elvárás a fogyasztó részéről. A bíró azonban erre még egy lapáttal rátett. A pár tízmásodpercig, vagy percekig tartó mobilbeszélgetést az „autóbérlés, adathordozó eszközök bérlése, szórakoztató ipar” kölcsönszolgáltatásaival hasonlította össze, ahol az adott időegységre vetített díjazás „a fogyasztók számára nem lehet hátrányos…, ekként az ilyen szerződési kikötések nem minősülnek tisztességtelennek” Sajátos érvelés a mobilbeszélgetések tarifáját közvetlenül összevetni pl. a napos-hetes időszakokra bérelt autókölcsönzés díjaival. De mintha a bíró cinikus kedvében lett volna, mert az érvelését zárásként még azzal is megtoldotta, hogy „Egyébként a felperesek logikáját követve a másodperc alapú számlázás is tisztességtelennek minősülhetne a tized másodperc alapú számlázással szemben.”
A Feosz fellebbezett, szerintük a ’főszolgáltatás’ feltételei nem világosak és érthetőek. A több tíz tarifacsomag között az ügyfelek nem tudnak eligazodni, és „nincsenek abban a helyzetben, hogy tudatos döntéssel a számukra legmegfelelőbbet válasszák”.
A Fővárosi Ítélőtábla (Németh László tanácselnök volt egyben az előadó is) a lényeges kérdésekben elutasította a fellebbezést. Először abban foglaltak állást, hogy az aszf-ben, ill. a tarifacsomagokban meghatározott kikötések világosak és érthetők-e. Igen, állapította meg a FIT. „…szabatosan, a magyar nyelv szabályainak betartásával” fogalmazták meg a szerződést. A cég „nagyszámú díjcsomagot ajánl előfizetői részére, s ezáltal a fogyasztótól alapos megfontolást követel az igényeinek legmegfelelőbb díjcsomag kiválasztása”, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne világos és érthető. Így téves a Feosznak az állítása, hogy a tarifacsomagok áttekinthetetlenségében rejlik a tisztességtelenség.
A bíróság indoklása azonban több részletben arról utalt, hogy a Feosz tartlami kifogásai a MT szerződési feltételeivel szemben, nem tisztességtelenség címén támadható. Például „a jogszabály által megkövetelt tájékoztatás elmaradása nem a kikötés tisztességtelenségét váltja ki, hanem azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy a kérdéses kikötés nem válik a szerződés részévé”. „… a Ptk. 209. § (5) bekezdése alapján a keresettel kifogásolt általános szerződési feltételekre nem alkalmazhatók tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések… /ezen/ rendelkezések alkalmazásának kizártsága miatt a kikötések tisztességtelensége érdemi vizsgálatának nincs helye…”
A (2) és (3) eset ismertetésével holnap folytatjuk
